Az otthon kivételes jelentőségű környezet, amely szellemi és érzelmi fejlődésünkben is fontos szerepet kap. Az otthon nem csupán lakás, hanem az érzelmi biztonság, függetlenség, feltöltődés, kiteljesedés helye. Az otthonhoz kötődés folytonosságélményt ad. Az otthonunk hozzánk tartozik, minket tükröz, önkifejezésünk része; létrehozása döntések sorozatából áll, s jó esetben örömmel formáljuk a saját képünkre. Beszél az ízlésünkről, viselkedésünkről, gondolkodásunkról, értékválasztásainkról, sőt visszahat, befolyásolja azokat. Környezetünk tárgyai emlékeket, jelentéseket hordoznak, kiterjesztett memóriánk részét képezik, befolyásolják a közöttük zajló emberi interakciók, kapcsolatok minőségét. Nem mindegy hát, hogy milyen döntéseket hozunk: a könnyen megszerezhető, ideiglenes silányt választjuk, vagy az értékálló minőségit.
A lakótér itt kiállított, kézműves kezek által formált, a paraszti tárgykultúra világát idéző tárgyai nem a hagyomány reliktumai, múzeumi vagy kiállítási darabok. Aki kézbe veszi őket, megtapasztalhatja, hogy ezek a tárgyak megkívánják a használatot. A készítésükben és használatukban őrzött tudás révén folytonosságot jelentenek a múlt és a jelen között.
A mai kézművesmesterek által létrehozott munkák hangsúlyos részét az otthon tárgyai teszik ki: fazekasmunkák, bútorok, konyhai használati és tárolóeszközök, textilneműk, terítők, függönyök, szőnyegek, ágynemű, játékok – mindaz, ami barátságosan körülvehet bennünket a mindennapokban. A bútorkészítőknél, kályhásmestereknél, fazekasoknál többen vannak a kisebb használati és dísztárgyakat előállító faragók, a hazai kézművesség legnépesebb táborát pedig a szövők és hímzők alkotják. Csakúgy, mint egykor, a többnyire asszonyi kezek alkotta textilmunkákról lerí a fészekrakó otthonosság, az a szeretet és figyelem, amivel egy háziasszony „felöltözteti” családjának környezetét.
A kamrától az ebédlőig, a hálószobától a nappaliig és a gyerekszobáig nincs olyan része egy mai otthonnak, ahol ne kaphatnának helyet ezek a gondosan tervezett és kivitelezett, barátságosan ismerős tárgyak. Az anyaguk természetes: fa, háncs, vessző, agyag, gyapjú, len, kender. Hol a forma, hol az anyag, hol a díszítés, hol a szín, vagy mindezek együttes harmóniája vonzza a tekintetünket. Ha közelebb lépünk, láthatjuk, hogy a hagyományos forma nem uniformitást jelent. Lehet, hogy egy jól ismert tárgytípus egyik darabja hasonlít a másikra, de soha nem ugyanolyan. „A változatosság gyönyörködtet”, mindegyik tárgy egyedi, az alkotói ötlet megunhatatlan változatok sorozatában bomlik ki. Ki-ki megtalálhatja magának a szívéhez közel állót.