A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.

(Kodály Zoltán)

Az 1970-es évektől sajátos szemléletváltás következett be a magyar folk revival terüle­tén, az akkor kezdődött táncházmozgalom keretében. Ennek szerves része volt a nép­zene eredeti hangzásban, már-már feledésbe merült hangszerekkel történő megszólal­tatása. Európa legépebben megmaradt archaikus paraszt-vonósmuzsikáját például az erdélyi Mezőségben háromhúros brácsán (kontra) és három- vagy akár egyhúros bőgőn, kisbőgőn, házilag készített vonókkal szólaltatják meg. A kelet-erdélyi csíki, gyimesi mu­zsika nélkülözhetetlen ritmushangszere az egy fából, teknőszerűen kifaragott ütőgar­don. A tamburacsalád hangszereit (prím-, basszprím-, brács-, cselló- és bőgőtambura) elsősorban a Dél-Dunántúlon és Bácskában használták, míg a tekerőlant a Dél-Alföldön maradt fenn legtovább. A citera az egész Kárpát-medencében népszerű hangszer, me­lyet többnyire házilag készítettek el a parasztzenészek. A különféle méretű és hangolású fafurulyákat (dunántúli hosszúfurulya, palóc flóta, moldvai kaval, hatlyukú erdélyi furu­lya), valamint a bőrtömlő segítségével megszólaltatott dudákat ügyes kezű pásztorok készítették. A cserépsípokat, a körtemuzsikát, okarinát vásárokban szerezték be.

A falvakban talált régi hangszerek nem feleltek meg a színpadi követelményeknek, ezért hamarosan népihangszer-készítő műhelyek sora létesült. A mesterek többsége aktív zenész is, akik a gyakorlatból kiindulva, hangszertörténeti, hangszerészeti isme­retszerzés nyomán, a modern technikákat is felhasználva váltak képessé a mai kifo­gástalan minőségű hangszerek elkészítésére.

A fúvós hangszerek modernizálása talán az egyik legizgalmasabb, napjainkig kö­vethető folyamat. A kárpát-medencei dudák sokféle típusa (magyar duda, szlovák dudy, szerb-horvát gajda, horvát dude) esetében a hangolhatóság, a sípok játékbiztonságának elérése, a tömlők bőrkikészítési eljárásai, a speciális furatok kialakítása, a sípszárak hangnemhelyes kiképzése sokoldalú innováció eredménye. A hangszer külsőleg ma is úgy néz ki, mint száz évvel ezelőtt, de nincs olyan pontja, melyet az igen magas technikai tudású dudakészítők ne modernizáltak volna. A tekerőlantok esetében a minőségi fa­anyagok használata növelte a hangszer hangerejét, az igen speciális műanyag danamid kerék alkalmazása a játékbiztonságot. A dallamjátszó húrok duplázása, a billentyűsor hangolhatósága azt eredményezte, hogy a hangszerek alkalmassá váltak a kamara-vagy nagyzenekari megszólalásra. A furulyakészítők körében a hangnemhelyes, meg­felelő méretezésű hangszerek készítése mára alapkövetelmény lett. Jelenleg a citerák modernizálását figyelhetjük meg, ami esztétikus, stabil hangzású mesterhangszereket eredményez. A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére a közelmúltban került fel az ún. táncházmódszer mint a népzene és néptánc elsajátításának sajátosan magyar módja, valamint a magyarországi dudahagyomány. E siker egyik fontos eleme az az egyedülálló és világszínvonalú hangszerkészítő tevékenység, amelynek eredményei az itt kiállított hangszerek.